Ez az a levél amit az ember mindig szeretne elkerülni....de nem lehet.
NEM csak a témája miatt, hiszen ne csapjuk be magunkat, mi korosztályosok olyan közel vagyunk ehhez...
Inkább azért mert a DÖBBENET, amit talán nem is lehet fiziológiailag körülírni inkább csak pszichikai jelei vannak lebénít, szó bennszakad gondolat bennragad, miközben cikáznak az ember fejében a kimondhatalan dolgok és feszítenek és képek peregnek mosolygós, hamiskás Barna arcok, finom simogató hanghordozás Barnától, a kiváló humor és az életszeretet, az elegáns visszafogottság... az izzadságcseppek amelyeket egymásra hullattunk élvezetes és többnyire nyertes kosármeccsek, edzések, taktikai sugdolózások során a pályán, a büszke fény a szemében ahogy imádott lányáról beszélt és a kicsit szégyenlős könnycsepp a szemében...Elszorul a torok,nehéz nyelni..sírni én már alig alig tudok.. Persze ! Ahogy mesélte kálváriáit tudom hogy sokszor volt a fény közelében, bizton megélte az ehhez tartozó kínokat (ahogy feltételezem sokan közülünk). Most ez a fény elhívta..
Jaj Istenem ahogy olvasom milyen teátrális is vagyok pedig nem illene .. ! Drága Klári elfogy a szó, nehéz mit mondani.. megőrizzük, innentől gyakran emlékezünk Rá.. üresen koppannak e közhelyek...
Jómagam habitusomból meg a vállalt defektekből adódóan sokszor idétlen szinten provokáltam, provokálom az osztálytársakat, az idealizált negyedik A-t, fura leveleimmel bombázom a társakat...önző módon azért hogy tényleg megőrizzek valakit, valamit vagy inkább mindenkit és mindent ami közel állt valaha is a szívemhez. A honlapunkat, a RéM REM-et is ezért találtam ki, ezért erőltetem a 60-as találkozót, nehogy lemaradjak, nehogy lemaradjunk valami fontosról, egy hangról, egy arcról, egy életről...
LEMARADTUNK !!!
A honlap bevezetőben nem tudatosan, inkább ösztönösen a stílus-diktálta ötlettől vezérelve említettem az égi kulcsost és azt hogy a Révai baglyos kapuját azt a szellemit, azt a virtuálisat csak negyvenen közösen nyithatjuk ki, tárhatjuk fel az éteri alma matert ami még él bennünk. Ehhez Barna nagyon sok adalékkal szolgált (bár finoman jelezte hogy gyakran csak az erőszaknak és a tőlem való félelemnek enged....) mégsem írta meg azt amit szótöredékekben, négyszemközti vallomásokban elmondott. Tudom hogy szerette múltjának ez a darabkáját is !
Nem tudom hogy ezekután Nélküle összeáll-e a "zár kódja"...JÓ EMBER volt, szívemhez nagyon közelálló majdnem TESTVÉR !
Nagyon fáj hogy a találkozó óta elengedte a kezem és nem tudtam (nem tudtunk) semmit sem gondjairól, sem örömeiről...mert irányunkban végtelenül szemérmes volt.
Ámen !!!
Nesztor Tamás
------------------------------------------------------------------------
Klárának, és Mindannyiunknak !
Levélkét adott át a lakásunk alatti órásboltos fiatalember.Nála hagyta az üzenetet valaki a számomra. Olvasom : Nem nyitottam ajtót, máshogy nem tud elérni , osztálytalálkozó készül, ezt jött tudatni személyesen , de csak a kis levélkével tud elérni.
Aki írta, Szolinger Barna .
Kedves Barna !
Akkor , a találkozón, még a Révai előtti kis úton , amikor először köszöntöttük egymást , firtatva kérdezted, többszöri probálkozás után sem nyitottam ajtót, miért ??
Akkor csak megköszöntem, hogy nem adtad fel , és mégis eljuttattad hozzám a hírt, az osztálytársakhoz, / a " legendás A osztályhoz "/ visszavezető lehetőséget megadva számomra.
Akkoriban:
Magam bírkóztam a rám szabott próbatétellel. / Tamás levelét olvasva, Te is szoktál így dönteni, ismerős a gondolatmenet....../
Lehet, hogy hiába írom e sorokat, hiszen Te már úgy is tudsz mindent !
Mégis most megköszönöm, hogy az akkori makacs " hívásod" elérhetett, ha nem is az ajtót, de szívemet, lelkemet kinyítottam újra az emberszerető bizalom felé.
Most , felidézve arcod, kedves szemedbe , emberséges szívedhez szólva mondom: ez volt az ok , BARNA , köszönöm!! A szál rózsa, amit küldök, Kláráé, és Mindannyiunké, amivel szeretettel emlékezünk , mert mindannyiunknak mindig tiszta lelkiismerettel kell állni bármi ránkváróra.
Szervusz Barna!
Rázmán Gabriella
------------------------------------------------------------------------
Kedves Klári!
Megdöbbenéssel olvastam a levelet, melyet Nesztor Tamásnak írtál, hogy Barna nincs többé közöttünk.
Nagyon kedves osztálytársam volt, szerettem az egyenességéért, a segítőkészségéért. Teljesen hihetetlen az eltávozása. Tudom, hogy milyen szép családi életetek volt, mindig nagy szeretettel beszélt Rólatok, óriási a veszteségetek.
Neked és lányodnak őszinte részvétemet szeretném kifejezni.
Szeretettel ölellek Benneteket, Somlai Bea
------------------------------------------------------------------------
Kedves Klári!
Nagyon megdöbbentett Barna váratlan halála. Tudtam, hogy orvoshoz jár, hogy hosszú ideje vannak gondjai, de mosolygós arca, tekintete elhitette velem, hogy nem olyan nagy a baj. Ő az első a IV. A –ból, aki először elment tőlünk. Ez az első jel, megindult a sor és mi majd követjük Őt a nagy úton. Nagyon fog hiányozni a már körvonalazódó 60 éves találkozóról. Egy nagyon tisztességes, szerény, emberséges jó barátot, osztálytársat veszítettünk el Benne.
Végtelenül együtt érzek Veled és kislányoddal. Szeretettel gondolok Rátok.
Barátsággal ölellek:
Mentler Mariann
------------------------------------------------------------------------
